Tom MacEnvoy az első pillanattól kezdve utálta lánya macskáját. Trisha, a kislány, valahol az iskola mellett találta a csíkos kis házi macskát, és boldogan hazacipelte, mondván, mostantól a cicus az ő szobájában fog lakni.

Trisha tudta, hogy az apja ki nem állhatja a macskát, ezért megpróbálta meggyőzni arról, hogy jó gazdája lesz majd az állatnak.

- Tudom, papa, hogy nem szereted a háziállatokat, de nagyon kérlek, hadd tartsam meg mégis ezt a cicát! Úgy megszerettem.

- De Trisha! - vetett ellen az apja. - hiszen ez egy közönséges, öreg kóbor macska. Ha már macskát szeretnél, legalább hadd vegyek neked egy szép perzsa cicát!

- Nem, nekem senki más nem kell, csak ez! Amikor megláttam az udvaron, egyenesen odajött hozzám, a lábamhoz dörgölődzött, nyávogott, dorombolt. Minket egymásnak rendelt a sors, papa.

Tom MacEnvoy nem tudott ellenállni lánya szívhez szóló könyörgésének, de ahányszor csak a macskára esett a pillantása, mogorván összeráncolta a szemöldökét és elfordult.

Egyik reggel Tom siralmas állapotban találta az étkezőjüket: valaki - vagy valami - kiborította a szemetesvödröt, és a tartalmat szétszórta a padlón. Tom kapott az alkalmon, és kijelentette:

- Ebből elég volt! A macskának holnap mennie kell.

- Papa, kérlek! Hiszen még sosem csinált ilyesmit. Úgy látszik, valami történt vele, olyan furcsán viselkedik. Kérlek, Adjunk neki egy utolsó esélyt!

- Szó sem lehet semmiféle utolsó esélyről - ordított Tom.

- Még ma keress neki egy másik gazdát, mert holnap repül innen.

Aznap éjjel Trisha hangos puffanásra riadt fel, egy puffanást követően egy test repült át a szobán, és ez a test éppen az ő ágyában landolt.

- Hé, mi van veled? - dünnyögte álmosan a kislány, látva, hogy a macska felpúposítja a hátát, s minden szál szőre égnek áll.

A cica ebben az időben karikába gömbölyödve szokott aludni a kislány szobája sarkába leterített perzsaszőnyegen. Vajon mit keres leginkább az ágyában? És milyen különösen viselkedik, dühösen fúj és vadul jár körbe-körbe a takaróján.

- Lefelé innen! - szólt rá a kislány, gyengéden lesöpörve az állatot az ágyáról, és a fejére húzta a takaróját. Néhány perc múlva azonban a cica újra felugrott az ágyra, a legtöbb még hangosabban fújva, mint eddig.

- Mi az ördög történt veled? - kiáltott rá Trisha.

Újra lesöpörte az ágyáról, és megpróbált újra elaludni. Amikor azonban a macska harmadszor is visszajött, a gyerek széttárta a karját és felkiáltott:

- Oké, megadom magam - mondta, és átmászott a nővére ágyába, amely a szoba másik végében állt. Ebben a pillanatban a padló a jól ismert módon remegni és rázkódni kezdett. A könyvek lecsúsztak a polcról, a lámpa leszakadt és lezuhant a földre, a tárgyak lebukfenceztek a helyükről, a bútorok ide-oda csúszkáltak a szobában. A fal mellett álló hatalmas fiókos szekrény pedig kizökkent megszokott helyzetéből, és végigzuhant azon az ágyon, ahol néhány pillanattal előbb még Trisha aludt.

Mindez a kaliforniai Northridgeben történt, 1994-ben, a nagy Földrengés alkalmával. A közönséges öreg kóbor macska tehát megmentette Trisha életét. Mondanunk sem kell, hogy egy cica, azóta nagyra Becsült lakója MacEnvoy-ék házának.

Az ajándék >>>

Utazó angyalok >>>

Az ibolyacsokor >>>

Lábnyomok >>>

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés

Hozzászólás
Név:
Email:
Tárgy:
	Gépelje be a képen látható karaktereket.